Tokoa: ez az Uj Péter munkássága nyomán általam kreált mozaikszó a Tokaji Kereskedőház olcsó aszú borát, illetve a vele azonos minőségi szintet képviselő bármely más produktumot jelöli.
Némi nosztalgiával gondolok vissza a '90-es évek elejére. Jómagam 1992-ben kezdtem jogi tanulmányaimat, bár azok jogi jellege akkoriban még nem igazán jelentkezett. Az első szemeszter még elsősorban az előkészítő tárgyaké volt, így nagy lelkesedéssel látogattuk hétfő esténként a "Morál és vallás" című fakultatív kollégiumot. Itt ismerkedtem meg Helmuth von Glasenapp "Az öt világvallás" című művével. (Nem szép dolog, de ma már az egész elérhető az interneten. Az szintén végképp nem szép, hogy erre felhívom a figyelmet, mert mindez azzal a veszéllyel jár, hogy előbb-utóbb törölhetik.) Utólag nehéz megmondani, hogy a tantárgyat az érdekes volta tette népszerűvé az elsőévesek körében vagy az a nem elhanyagolható tényező, hogy oktatója, Horuczi László nyitott volt az órák utáni közös sörözésekre. Mindenesetre tény, hogy sokunk számára meghatározó élménnyé vált a kurzus és általa Glasenapp műve is.
Mint a rendszerváltás időszakában felnőtté váló tinédzserként a politika iránt is nyitottak voltunk. Én például ha nem is bálványoztam, de kedveltem Orbán Viktort. Utólag azt gondolom, hogy azért, mert fiatal volt és demokrata. Olimpiai év volt, magyar sikerekkel, így természetesen mindenki boldog volt és ebből kifolyólag kedveltük a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét, Schmitt Pált is. Arról momentán nem tudtam, mert miért is kellett volna tudnom, hogy éppen akkoriban írta adta be kisdoktoriját, illetve arról sem volt tudomásom, hogy Pesten is él egy Glasenapp rajongó, aki - mint utólag kiderült - teljesen más következtetéseket vont le a német szerző könyvéből, mint jómagam.
Életem első házidolgozatát is a Glasenapp könyv felhasználásával követtem el, bár leginkább Sigmund Freud "Mózes és az egyistenhit" című művére támaszkodtam. (Ezt csak angolul találtam meg, de ez legalább jogtisztának tűnik.) Húsz év távlatából erről a pár oldalas művemről bátran elmondhatom, hogy tokoa. Pontosan annyi lábjegyzet volt benne, mint Schmitt Pál kisdoktorijában, viszont bölcs megállapítást én is tettem. Ha Semjén Zsolt szerint Mick Jagger maga az ördög, akkor az én okfejtésem is elég merésznek tűnik. Én ugyanis nem kevesebbet állítottam 18 éves fejjel, minthogy Mózes meg egy orvgyilkos volt.
Mindenesetre a semjénzsolti szintű lábjegyzetelést már húsz éves koromra, az első évfolyamdolgozatom idejére sikerült elsajátítanom. Igaz, hatalmas előrelépést a szakdolgozatom elkészítéséig sem sikerült ezen a téren elérnem, így az az írásom sem tartozik azok közé, amiket nagy büszkén kiraknék akár ide akár máshová. Viszont kétségkívül egyedülálló munkát követtem el: nem hiszem, hogy a Független Kisgazdapárt 1998-as választási programját rajtam kívül sokan olvasták volna, nemhogy huszonvalahány oldalon keresztül még elemezzék is.
Utólag azért kicsit szégyellem magam, mert Orbán Viktor nagyjából ugyanolyan idős korában - az akkori technikai színvonalnak megfelelően - sokkal jobb és ütősebb végjegyzeteket tudott produkálni. Később, másfél évtized alatt volt szerencsém több, mint száz szakdolgozatot végigkonzultálni. Ezeknek jó esetben, ha tíz százaléka tudta hozni az orbáni szintet. Nagy többségük megrekedt Semjén színvonalán és sajnos sok esetben kellett azért küzdenem, hogy a szerzők megértsék: a szakdolgozat nem arról szól, hogy szó szerint lemásolom egy-egy szerző műveit, mint ahogy Schmitt Pál (vagy a nevében eljáró személy) tette.
A kisdoktorija benyújtásakor 50 éves Schmittet már csak azért sem érdemes összehasonlítani a 28 éves Semjénnel, mert előbbi esetében a doktori címet valószínűleg a személyének és nem az általa beadott dolgozatnak adták, míg Semjénről tényleg el tudom képzelni, hogy 1990-ben tényleg komolyan gondolta, hogy jó, amit csinál. Az ilyenekre én általában csak annyit írtam: "jó iparosmunka".
Semjén esetében az a baj, hogy még most is azt hiszi, hogy annak idején tudományos színvonalú dolgozatot tett le az asztalra. Holott akárhány valódi tudósi vénájú személlyel találkoztam, nem volt köztük olyan, aki legalább csak részben ne mosolyogná meg fiatalkori szárnypróbálgatásait. Az meg egyenesen röhejes, hogy a Semjén tokoáját ért támadásokat keresztényüldözésnek tekintik. A Schmitt-ügy kapcsán a NOB vizsgálata továbbra is tart, míg arról egyelőre semmi hír, hogy a Vatikánból bármit reagáltak volna a Semjén körül kialakult helyzetre. Pedig nem ártana, mert nem csak a magyar kormányra, de egy katolikus felsőoktatási intézményre is rossz fényt vet az egész ügy.
A kormányzat meg a legdilettánsabb módon próbálja kezelni a problémát: közzétették az eredeti dolgozatokat. Mondjuk a Nemzeti Együttműködés Rendszerében keríthettek volna egy normális szkennert, amivel egy darab szöveges PDF-be húzhatták volna be a jelenleg 147 külön fájlban található opus magnust. Így ugyanis a kutyának nincs kedve végigolvasni a magvas gondolatokat. Igaz plagizálni is meglehetősen körülményes.
Viszont ha már egy kis nosztalgiával kezdtem, akkor érdemes azzal is befejezni. Amennyiben ugyanis szerzőnk nagy elődjéhez hasonlóan mégis úgy döntene, hogy újraírja a művet, akkor szolgálnék neki egy kis adalékkal.
Az alábbi videón a Manowar nevű együttes egy 1984-re, tehát még a dolgozat előttre datálható számának koncertváltozata látható. A Manowarról tudni kell, hogy akkoriban a világ leghangosabb zenekara cím birtokosainak számítottak. (Egész addig, míg a Guinness meg nem szüntette a kategóriát.) Jómagam ugyan nem vagyok egy Yehudi Menuhin, de legalább volt már szerencsém a hangfalak előtt görnyedve végigélvezni Joey di Maio basszusszólóját, midőn - Zsolt barátom megfogalmazásában - "az acél-brother leadta az ívet". No, az tényleg fájt. De nem annyira, mint Semjén Zsolt bármelyik megszólalása.
