"El tudom képzelni, ahogy Commander a főnökével a szolgálati SAAB-ban december végén elutazik mondjuk Sopronba. Jönnének is haza éjjel, de a Dunántúlon hóviharba keverednek, így csak reggel hét óra után érnek haza. Hősünk a háza előtt egy általa még nem ismert, frissen, idénymunkára felvett közterület-felügyelőt talál, aki éppen a járdán eltakarítatlanul fekvő havat méricskéli.
- Ön itt a tulajdonos? - kérdi a közterület-felügyelő Commandertől.
- Én vagyok. Azt hiszem még nem ismerjük egymást...
- Nem lapátolta el a havat! - Vág hősünk szavába a tájékozatlan közterület-felügyelő. - Így bárki eleshet, összetörheti magát. Ez tiltott, közösségellenes magatartás, Tisztelt Uram!
- De ...
- Vitatja, hogy elmúlt hét óra és az Ön háza előtt nincs ellapátolva a hó?
- Nem, de...
- Ötvenezer lesz. Rendelet van róla.
- De én ...
- Ne haragudjon, sietek. Látja ott azt az öregasszonyt lapáttal? Fél nyolcig még csak a fele portája előtt végzett a járdával. Azt hiszem neki 25 ezerért megszámítom. Mégiscsak karácsony van."
(Saját kommentem a Délmagyarország "Nem árt időben megkérdezni - LMP: Mennyi idő alatt kell eltakarítani a havat?" című cikkéhez.)

Két hónap se kellett hozzá hogy kiderüljön, nem vagyok jó időjós. No, nem a karácsonyi időjárás-előrejelzésem volt téves, hanem a hólapátos elmulasztása nem lesz büntethető Szegeden akkorra, amikorra várhatóan először havazni fog. Persze ez nem a szegedi közgyűlésen múlott, hanem az Alkotmánybíróságon. A taláros testület két héttel ezelőtti határozatában ugyanis kirúgta a helyi önkormányzatok tiltott, (kirívóan) közösségellenes magatartást szabályozó rendeletei alól a széklábat. Ennek nyomán a szegedi döntéshozók sem tehetnek másként, minthogy hatályon kívül helyezik a májusban elfogadott rendeletet.

Megjegyzem, az akkori szöveggel nem volt különösebb bajom, sőt, tulajdonképpen én voltam az, aki az eredeti közgyűlési előterjesztéshez kapcsolódóan egységes szöveget fogalmaztam meg, amit végül Szentistányi István nyújtott be módosító indítványként. Az eredeti rendelet ugyanis nem tett mást, mint a korábbi szabálysértési tényállásokat, amelyek kezelésében már a hivatal évtizedes tapasztalatokkal rendelkezett, konvertálta át tiltott, közösségellenes magatartássá.

Önmagában a tiltott, (kirívóan) közösségellenes magatartás elnevezés is vitatható. Megtettem én is az eredetileg a Szeged Ma hírportálon megjelent írásomban és megtette most az Alkotmánybíróság többsége is. (Szívós Mária különvéleményén, amihez később Balsai István is csatlakozott, meg egyszerűen csak mosolyognék egy jót, ha nem lennék azzal tisztában, hogy hány olyan náluk sokkal jobban képzett, a jogállamiság alapértékeivel tisztában levő ember van ebben az országban, akiknek több keresnivalójuk lenne abban a testületben, ahová Szívóst és Balsait a Nemzeti Együtthülyülés Rendszerének kétharmada delegálta.) A Parlament ugyanis két különböző formában iktatta törvénybe ezt a jogi szakkifejezést, ami egyébiránt egy harmadikat (amivel Szívós és Balsai alkotmánybírák is keverik) idéz fel: a garázdaságét. Ezért használtam én inkább a tyu-tyu elnevezést, abban ugyanis nincs áthallás. A jogi fogalmaknak pedig (szerintem és az alkotmánybírák többsége szerint is) pont a precízen meghatározottság lenne a lényege.

Addig ugyanis semmi baj nem volt, amíg a jogalkotói fantázia el nem kezdett burjánozni. Sőt, Szeged még visszafogott is ezen a téren. A megyei szintű elmeháborodás ékes példáit a Délmagyarország, az országosét az Index gyűjtötte össze. A mi városunkban először Gyimesi László próbálkozott be azzal (szerencsére sikertelenül), hogy egyrészt betiltsa a belvárosi üzletekben az éjszakai alkoholárusítást, másrészt azokat, akik mégis eladnának egy-egy sört tyu-tyuvá nyilvánítsa. Szeptemberre beindult a gépezet és a hivatalban megszületett a hólapátolást elmulasztókat tyu-tyusító elképzelés. Bárminemű garanciák nélkül, akár a bejegyzés mottóját adó szituációkra is kiterjedően.

Ami pedig megint csak alátámasztja az Alkotmánybíróság érvelését, az a szeptemberi javaslat indokolása: "Az önkormányzat számára anyagi kötelezettségvállalással nem jár, ugyanakkor bevételt eredményez." (Elismerem, ha az előterjesztő meg akart felelni az indoklásra vonatkozó jogszabályi előírásnak, ezt a ténymegállapító mondatot valóban le kellett írnia. De nem is a bevételszerzési szándék, hanem az anyagi érdekeltség ténye az, amire az alkotmánybírósági határozat hivatkozik.)

Összességében elmondható, hogy már pusztán az elnevezése miatt sem fogok könnyeket hullajtani a tiltott, (kirívóan) közösségellenes magatartások eltörlése miatt. Sőt, a magam részéről ezt egy olyan pofonnak érzem az Alkotmánybíróság részéről, ami jó lenne, ha egy kicsit észre térítené a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot, hogy nem csak a Nemzeti Együttműködés Rendszere agyszüleményeinek kell megfelelni, hanem legalább a szakmaiság minimális követelményeinek is.

Mert a következményekre nagyon jól rámutat az a kérdés, amit tegnap tett fel az egyik barátom: "Akkor ez most azt jelenti, hogy büntetlenül lehet piálni az utcán?" Hát, tulajdonképpen igen. Hacsak nem tudjuk ráhúzni a garázdaság szabálysértési tényállását: "Aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, szabálysértést követ el." Ha viszont ez megáll, akkor meg mi szükség volt az önkormányzati rendeleti szabályozásra?

Mindenesetre óva intek bárkit attól, hogy a nyílt utcán pezsgőt bontson szombat este a szegedi tyu-tyu rendelet eltörlésének megünneplésére.