"Szentistványi István képviselő: A személyes megjegyzésekre nem kíván reagálni, de akik kívülállóként vannak jelen – és sajnálatosan ennek részese a rektor és az ELI ügyvezetője is – láthatják (és sokszor élvezettel nézi), amikor a Polgármester a képviselőket magas lóról próbálja osztani, akár a Fidesz Frakciót, akár őt vagy Jobbikos képviselőtársát. Az egyetlen éves közmeghallgatáson ülnek, melyre a város lakossága lenne hivatalos. Nem színjátéknak kellene lennie, amelyen néhány képviselő bizonyos frakciókból felszólal és támogatásáról biztosítja az ELI-t. Kifogásolja, ahogyan a Polgármester reagált azokra a civilekre, akiknek semmi köze nincs az ő politikai szervezetéhez, akik lehet sokszor az MSZP-re szavaztak a választásokon, illetve ahogyan a Cigány Kisebbségi Önkormány elnökének hozzászólására reagált. Örül, hogy ezt a város lakossága látja, ami teljességgel méltatlan Szeged polgármesteréhez. Egyetlen alkalmat elviselhetne a Polgármester, s megpróbálhatna önmérsékletet gyakorolni a jelenlévő lakosság és civil szervezetek képviselői felé, de ez nem sikerül neki."
(Részlet a 2011. december 16-i szegedi közmeghallgatás jegyzőkönyvéből.)
Nehéz dolog városépítő polgármesternek lenni. Főleg olyasvalaki esetében, akire sokan azért nem szavaznak, mert egyenesen gyűlölik, míg a saját támogatóinak egy része mint kisebbik rosszra adta rá a voksát. Töredelmesen bevallom, Botka László tekintetében én is az utóbbi körbe tartozom. 2010 őszén még abban a hiú reményben voltam, hogy talán azáltal, hogy a közgyűlésben kisebbségbe szorult majd visszafogottabb lesz egy kicsit az ülésvezetés és a városban működő civil szervezetekkel való kommunikáció terén is. A fent idézett jegyzőkönyv tanúsága szerint sem így történt.
A tavalyi közmeghallgatást megelőzően Szentistványi Istvánnal egy sajtótájékoztatón próbáltunk rámutatni arra, hogy a szegedi gyakorlattal ellentétben az ország más nagyvárosaiban belátták, hogy "lehet más a közmeghallgatás." Azóta Kiss Mónika Dorota, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusza tollából egy teljes PhD értekezés is született a témában, amelyet szerzője jövő csütörtökön igyekszik majd megvédeni. (Mindehhez ezúton is kívánok neki sok sikert.)
Kiss Mónika Dorota így fogalmaz: "A témakörrel foglalkozó kutatók a jogintézmény működésének pejoratív tartalmat kölcsönző illúzióról tesznek említést. Álláspontjuk szerint a közmeghallgatás nem töltötte be a hozzá fűzött demokratikus reményeket, a részvételi hajlandóság túlságosan alacsony ahhoz, hogy a helyi hatalom valódi részvételi alakzataként lehessen kezelni, ráadásul a problémák megoldása sem kimondottan a választópolgárok közszereplésére vezethető vissza. A közmeghallgatás tehát egy kiüresedett, funkcióvesztett, a demokratikus elvárásokat betölteni képtelen fórumrendszer." (29. old.) Valóban, saját tapasztalatom is az, hogy az évi egy kötelező közmeghallgatás pusztán nyűg a városvezetők számára. Ezt Szegeden az ún. tematikus közmeghallgatások meghirdetésével igyekeznek letudni. A lényeg: keresni egy viszonylag semleges témát, az év vége felé erre fókuszálva meghirdetni a közmeghallgatást. Így aztán végképp kevesen jönnek majd el.
Tavaly ebbe a képbe csúfítottunk bele azzal, hogy rámutattunk, az ELI témáján kívül az önkormányzati törvény szellemében a lakosok bármilyen közérdekű kérdéssel és javaslattal előállhatnak. A tavalyi közmeghallgatás erre alkalmas is volt, hiszen különálló rendezvényként lett meghirdetve, a rendkívüli közgyűlési ülés csak ennek lezárultával kezdődött. A kettő elvált egymástól.
Kiss Mónika Dorota is rámutat, hogy lehetséges a közmeghallgatásnak külön napirendi pontként az ülés menetébe iktatása, de ezt csak a községekben látja problémamentesnek. (58. old.) Művéből egész egyszerűen az sugárzik, hogy ebben az esetben egy olyan forgatókönyvet képzel el, amelyben bármilyen témát fel lehet hozni. Természetesen ír a tematikus közmeghallgatásokról is: "A közmeghallgatás napirendi pontok szerinti ütemezésével kapcsolatban úgy fogalmazhatunk, hogy e megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is. Bizonyos szempontból nézve a tematikus közmeghallgatás megfelelő gyakorlat lehet, mert a ciklusprogramban, illetve a munkatervben ütemezett közmeghallgatás a településlakosság előtt előre látható és kiszámítható lesz. Amennyiben meghatározott napirendi pontok szerint ütemezik a közmeghallgatást, a lakosok felkészülten vehetnek részt, kérdéseiket, javaslataikat időben megfogalmazhatják, megfontolhatják. Ez a megoldás abból a szempontból is előnyös, hogy a települési képviselők részére kézbesíteni lehet a meghatározott témákra vonatkozó előterjesztéseket." (58. old.) Remélem jól érzékelhető, hogy itt napirendi pontokról és nem egyetlen napirendi pontról van szó.
Ehhez képest mi várható idén Szegeden?
Okulva a tavalyi év számára negatív tapasztalataiból a városvezetés megkísérli a kérdést ügyeskedve megoldani. Megjegyzem, a szegedi jegyzőt, Mózes Ervint - de az apparátus azon tagjait is, akikkel munkakapcsolatban vagyok - tartom olyan jó szakembernek, hogy egy erre irányuló polgármesteri utasításra megtalálják a jogilag védhető kiskaput. Esetünkben egy olyan megoldást, ami a polgármesteri akarattal szinkronban áll ugyan, de mérhetetlenül messze esik az önkormányzati törvény szellemétől.
A jelenleg hatályos szegedi SZMSZ tervezetét 2010 őszén Gyimesi László fideszes képviselő készítette el. Ebben egyrészt átvette a korábbi szabályozásból azt a mondatot, hogy "Kötelező közmeghallgatást tartani a munkatervben, valamint a közgyűlés által esetenként meghatározott egyes napirendek tárgyalása előtt." Másrészt a polgármester mozgásterét szűkítve a közgyűlés hatáskörébe utalta a közmeghallgatás meghirdetését.
Milyen trükköket lehet bevetni?
1.) A közmeghallgatás napirendjére előterjesztést csak a polgármester tehet.
2.) Már az előző, 1995-ös szabályzatban is - nyilván kiegészítő jelleggel - benne volt, hogy egyes közgyűlési napirendekhez lehet hozzárendelni közmeghallgatást.
Így a normális képlet pont a visszájára fordul: nem a közmeghallgatáson vannak napirendi pontok, mégcsak nem is egy általános, bármilyen témára kiterjedő közmeghallgatás a különálló napirendi pont a közgyűlésen, hanem Szeged az éves kötelező közmeghallgatását azzal tudja le, hogy az ülés egy napirendjénél, csak ahhoz a témához kapcsolódóan a lakosság is hozzászólhat.
Az pedig csak hab a tortán, hogy minderről a képviselők vagy az elvetemült érdeklődők úgy szerezhetnek tudomást, hogy végignézik a december 1-i ülés meghívóját. Itt jó érzékkel kiválasztják a 15-ös napirendi pontot. Ez ugyan a "Pályázatok közgyűlési döntést igénylő kérdései" címet viseli, de egy felelős városlakótól elvárható, hogy érdeklődjön az ehhez kapcsolódó öt dokumentum iránt. És lássuk be, nem is kell sokat olvasgatnia, hisz már mindjárt az elsőben meg is találja az ömlesztett, tartalomjegyzék nélküli anyag 10. oldalán a X. pontot: "Elővárosi közösségi közlekedés fejlesztése című projektben elkészített koncepció közmeghallgatásához időpont meghatározása".
Pályázathoz kapcsolódik? Igen.
Közgyűlési döntést igényel? Igen.
Ügyes. Sőt mi több, huncut. Viszont számomra minden, csak nem demokratikus.
Már alig várom, hogy a polgármester a fejemhez vágja, azt, ami a december elsejei előterjesztésben is szerepel: "az elmúlt egy évben nem érkezett képviselői kezdeményezés e tárgykörben". Az ő ajtaja egyébként is nyitva áll. Szerintem jövőre biztos fog kapni ilyen kezdeményezést nem is egyet.
Sőt! Szerda délután fél négyig lehetőség van képviselői módosító indítványok benyújtására. Teljesen biztos vagyok benne, hogy Szentistványi István örömmel karolja fel azokat az ötleteket, amiket, ha a Kedves Olvasóknak van kedvük, ide az írásom alá bekommentelhetnek.
