Mel Gibson: Jó. Ha senki sincs olyan kemény, hogy megkínozzon, akkor kérem vissza a 18 dolláromat.
Stan: Az a mi 18 dollárunk, mert a filmed szar.
Mel Gibson: Nem mondhatod rá, hogy szar, mert ezzel a kereszténységet is leszarozod.
(Részlet a South Park "A zsidók passiója" című epizódjából.)Michelangelo: Megmondom én, hogy mi kell neked, haver! Egy átkozott fényképész, az kell neked! Nem egy átkozottul kreatív művész, aki felbosszant...
Pápa: Megmondom én, hogy mi kell nekem! Egy "Utolsó vacsora" egy Krisztussal és tizenkét tanítvánnyal, kenguruk és trambulin-mutatvány nélkül csütörtök délig, vagy nem fizetek!
Michelangelo: Átkozott fasiszta!
Pápa: Nézd! Én vagyok az átkozott pápa, igen! Lehet, hogy nem sokat tudok a művészetről, de tudom, hogy mi tetszik!
(Részlet a Monty Python "Michelangelo és a Pápa" című jelenetéből.)
Töredelmesen bevallom én sem tudok sokat a művészetről, de azt én is tudom, hogy mi az, ami nekem tetszik. Nagyjából azt is sejtem, hogy mi az, ami másoknak tetszik. Győrffy Lászlónak a szegedi Reök-palotában kiállított "Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben" című installációja valószínűleg keveseknek tetszik. Kevesebbeknek, mint a South Park és lényegesen kevesebbeknek, mint a Monty Python. Utóbbi kettővel nem is igazán mérhető össze, hiszen ezek elsősorban szórakoztató célból készültek, Győrffy ötlete pedig inkább azért, hogy meghökkentsen és elgondolkoztasson. Nekem éppen ezért először Pier Paolo Pasolini "Salo, avagy Szodoma 120 napja" című filmje jutott róla eszembe. (Olasz nyelven angol vagy spanyol felirattal itt megtekinthető az egész film.)
Pasolini művében konkrétan szart esznek. Igaz, ez csak egy mellékmomentuma az alkotásnak, de sok hasonlóságot mutat Győrffy ötletéhez. Ez a film, ami közel egyidős velem mára eljutott arra a szintre, hogy hajlamosak vagyunk elfogadni művészi voltát. Van egyfajta üzenete. Én egyszer láttam és egyetlen porcikám sem kívánja az újbóli megtekintését. Nem a megbotránkozás miatt, pusztán azért, mert iszonyatos nyomasztó élményt hagyott bennem.
Akárcsak Mel Gibson "Passió"-ja. A South Park fent idézett epizódja semmi másról nem szól, mint arról, hogy a befogadó közegben milyen érzéseket vált ki a Krisztus kereszthaláláról szóló alkotás. Cartmen antiszemita lesz tőle, a zsidó Kyle meghasonlik, a leginkább objektív szemléletmódú Stan pedig egyszerűen csak annyit mond rá, hogy szar.
Önmagában ez a South Park epizód is szar, illetve az általam alkotott kifejezéssel élve: tokoa. Szerintem Mel Gibson figuráját enyhén szólva is túl lett spilázva. Ettől még elgondolkodtató és jól bemutatja azokat a folyamatokat, amiket a műalkotások értelmezéséből fakadó érzelmek beindítanak. A South Parkban a zsidók üzentek hadat a filmnek, Szegeden először a KDNP, majd a Jobbik az ominózus tárlatnak.
Haág Zalánról, a szegedi Kulturális, Egyházügyi, Közművelődési és Idegenforgalmi Bizottság (KEKIB) kereszténydemokrata elnökéről egy korábbi Jogi, Ügyrendi és Közbiztonsági Bizottság (JÜKB) ülés óta tudom, hogy nem ismeri a South Parkot. Sajnos szó szerinti jegyzőkönyvezés hiányában nem rekonstruálható az a korábbi vitánk, ahol én a "semmilyen korosztálynak nem ajánlott" amerikai rajzfilmsorozatra hivatkoztam, ő pedig rávágta, hogy nem néz "gyerekfilmeket". Végső soron egy ilyen összetett nevű bizottság elnökeként nem kell nyitottnak lennie a hatásköréhez tartozó összes területre, főleg, ha még a Magyar Művészeti Akadémia vezetője is hasonló elveket vall. Ők ugyanis jelenleg a Monty Python pápáját testesítik meg. Aki ugyan nem műértő, ettől lényegesen fontosabb szerepe van: ő a megrendelő.
Illetve Haág inkább ellenpápa. Pápának ugyanis Szeged lakossága Botka Lászlót választotta és csak pár szavazaton múlott, hogy nem lett hozzá közgyűlési többsége is. Ennek hiányában viszont áldatlan állapotok uralkodnak a városban, hiszen az egy fős Fidesz-KDNP / Jobbik közgyűlési többség a KEKIB-ben már 6:2 arányban tudott arról szavazni, hogy a Reök-palota kiállításaiért is felelős Szabadtéri Játékok igazgatót, Bátyai Edinát le kell váltani. A pápa valóban adhat ultimátumot csütörtök déli határidővel Michelangelonak, de vajon van-e hasonló joga egy ellenpápának. A jelen helyzet azt tükrözi, hogy csak részben. A bizalom megingására való tekintettel valóban elküldheti a minimális többséggel rendelkező tábor Bátyait, de az egyelőre még hatályos játékszabályok szerint nem ültethetik azonnal a helyére a saját emberüket.
Patthelyzet, ami egyáltalán nem tesz jót a városnak. Lassan más sincs már, csak ide-oda mutogatás, hogy ki provokált először. Bátyai és a Reök provokálta-e a keresztényeket vagy a Fidesz a polgármestert, hogy végre megszállhassa azt az egyetlen városi céget is, amire még mindezidáig nem tudták rárakni a kezüket. Nem mindegy? Éppen csak a város idegenforgalmának zászlóshajója, a Szabadtéri Játékok fog erre rámenni.
És ha már pápánál tartunk. Számomra az egyedüli normális és tőle megszokott módon szellemes reakciót Kiss-Rigó László megyéspüspök adta: "A Szeged-Csanádi Egyházmegye nem tartja magát illetékesnek annak eldöntésére, hogy a székvárosában kiállított műalkotás mennyiben képvisel művészi értéket. Az egészen biztos, hogy a terített asztalon az emberi ürüléket kínáló 12 tányér, mint műalkotás nem felel meg a katolikusok, a keresztények ízlésének. A kisebbség véleményének tiszteletben tartása, illetve a tolerancia azonban arra indít bennünket, hogy ne rontsuk el azok jó étvágyát, akik ily módon kívánják csillapítani a művészet és a kultúra iránti éhségüket."
Ezúton szeretném megköszönni Sz.I-nek, hogy a napokban felhívta a figyelmemet az idézett South Park epizódra és G.B-nek, hogy ugyanezt tette évekkel ezelőtt a Monty Python-jelenet vonatkozásában.
