Szín: Királyi Palota, Brüsszel
(II. Albert, Belgium királya fáradtan ül trónusán. Mellette egy asztalon üres söröskorsó, egy megkezdett sajt és egy félbetört csokoládé, mint igazi belgikumok.)
II. ALBERT: Vár még valaki audienciára, Jean?
UDVARONC: Már csak Rogge grófot láttam odakünn, Felség. Nagyon gondterheltnek tűnik.
II. ALBERT: A jó öreg Jacques! Mi nyomhatja a lelkét, hisz mi ki sem jutottunk Dél-Afrikába. (Elmélázva.) Tegnap két órámba tellett, amíg Sarközy elnök urat lebeszéltem, hogy a szégyen elől menekülve francia-belga kettős állampolgár legyen. Nem tudom honnan vehetett ilyen képtelen ötletet. Bár, végső soron lehetne belga a flamandok és a vallonok között… (Az udvaronchoz.) Jöjjön hát Rogge gróf!
(Megtörten belép Rogge gróf.)
ROGGE GRÓF: Bocsásson meg, Felség, hogy ily kései órán zavarom.
II. ALBERT: Ön soha nem zavar minket, Jacques! Mondja ki ami a szívét nyomja!
ROGGE GRÓF: Egy kétségbeesett senki áll Felséged előtt! Elmúltam hatvannyolc éves, és mire vittem!?
II. ALBERT: (Fejét rázza.) Jacques, Jacques, hol az a sportember, aki valaha három olimpián is részt vett?
ROGGE GRÓF: Hát már Felséged is azzal jön, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos? Tehetek én arról, hogy finn-dingiben nincs csapatverseny, mint párbajtőrben? Egyetlen érmet sem nyertem!
II. ALBERT: De hisz Ön a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Jacques!
ROGGE GRÓF: Elnök, elnök… De mit kaptam a hazámtól, Felség!?
II. ALBERT: Hisz én magam ütöttem lovaggá, Jacques! Grófi címet adtam magának!
ROGGE GRÓF: Gróf, gróf… Bezzeg, ha köztársaságban születek, mire vihettem volna! Akár Monsieur Schmitt Magyarországon!
II. ALBERT: Monsieur Schmitt, az a délceg magyar, akitől egyetlen brüsszeli lánynak sincsen nyugta?
ROGGE GRÓF: (Kicsit megnyugszik.) Nem, Felség, az a fiatalember Monsieur Deutsch. Akiről én beszélek csak pár nappal született később nálam, mégis már a magyar parlament elnöke. És a nyár végére ő lesz hazája első embere!
II. ALBERT: Hát a mi személyünk áll a maga útjában, Jacques? Király szeretne lenni?
ROGGE GRÓF: Lássuk be, Felség, ha a NOB volt alelnöke köztársasági elnök lehet, úgy a NOB elnöke megérdemelné a királyi címet!
II. ALBERT: Az életünkre tör, Jacques?
ROGGE GRÓF: Távol álljon tőlem a szándék, Felség, a párbajtőr nem az én fegyverem. Én a kompromisszumok híve vagyok. Ha ebben nem is, de másban a magyaroktól érdemes tanulni! Ha Felséged lemondana a trónról, ugyan szétszakadna az ország, de legalább Flandriában megmaradhatna az államforma és lehetnék a király nélküli királyságban kormányzó.
II. ALBERT: És velünk mi lesz, Jacques?
ROGGE GRÓF: Felségedet idővel boldoggá fogják avatni, családjának az ügyében meg konzultálhat azzal a nagy bajuszú magyarral, Monsieur Bokrossal. Ő, úgy tudom, már patronál egy bukott királyi családot, talán Felségedének is tud juttatni néhanapján egy-egy csomagot.
II. ALBERT: (Kétségbeesetten.) Ez lenne hát a Történelem Urának akarata? A magyarok a nyilaikat párbajtőrre cserélik és eszméikkel megdöntik a vén Európát? Ez már a vég! (Tombol.) Jean! Jean! Hozzon egy jó, igazi hazai belga sört! (Megkapja, belekortyol.) Veszett ország, döglött sör! Vigye innen, hozzon inkább pálinkát! Hisz az a szebb jövő itala!
