Eredeti megjelenés: Blogmatikai fejtegetések
Gondolhatnánk, hogy a miniszterelnök jelölés immár lefutott ügy. Hogy mennyire nem az, híven szemlélteti az alábbi két - egyaránt titkos forrásból származó - beszélgetés.
Előjáték a 8888-as párt alapszervezetben
A 8888-as párt alapszervezet irodája előtt közel háromévnyi avar halmozódott fel. Ennyi ideje hunyt el ugyanis Kovácsné Marika, az alapszervezet utolsó tagja, aki szerető özvegyekhez hasonlatosan gondozgatta a korábban oly pezsgő életű közösség emlékét, takarítgatta a székház környékét.
Ez az elhagyatott iroda ideális találkahelynek ígérkezett a rossz emberi minőségű, ámde hataloméhes konspiránsok számára. Mivel a villanyt már évekkel ezelőtt kikapcsolták, nem is igazán láthatták egymást az egybegyűltek és csak sejteni lehetett, hogy éppen ki beszél.
- Elvtársak, a konstruktív bizalom ülését ezennel megnyitom – nyitotta meg az ülést az első hang.
- Bizalom, milyen bizalomról beszélsz. Mi nem bízunk senkiben, leginkább önmagunkban nem. Még jó, hogy ezen az istenverte elhagyatott helyen nincsen térerő, így senki nem tud kiszivárogtatni semmit.
- Félre a bizalmatlanságot, elvtársak. Itt az utolsó perc, hogy tegyünk valamit, mert ha nem, ideül a Gordon a nyakunkra és az még nekünk is fájni fog.
- De most már semmit nem tehetünk ellene…
- Nono, elvtársam! Azért még ott van a konstruktív bizalmatlansági indítvány!
- Még egy?
- Még egy. Immár az igazi. Egy valódi, a nép számára is elfogadható jelölttel!
- Igen, és ki lenne az?
- Lakinger Béla!
- La… Kicsoda?
- Az abádszalóki hős!
- Az abádszalóki hős? Milyen hős?
- Hát, azt nem lehet tudni, csak annyit, hogy ezen a jogcímen nyugdíjat vesz fel az államtól. Az unokaöcsém nemrég jött haza egy óceánjáró hajóról, ahol, mint pincér dolgozott. Meséli, hogy megálltak valami szigetcsoportnál, ahol a dzsungelben ráakadt a „Régi jó Piroska” nevű vendéglőre. Ott elkezdett pálinkázni a tulajjal. Az illetőről kiderült, hogy magyar: ő az abádszalóki hős. Több mint negyven éve ott él, a rendszerváltásból, privatizációból kimaradt, senki semmilyen fogást nem találhat rajta. Semmi KISZ, semmi liba.
- No, jó-jó, de a Szadesz beveszi?
- Ez a legjobb benne! Erről az emberről kalózrádió volt elnevezve a legvadabb ’60-as években! Nála hitelesebb ember nincs széles e hazában!
- Kalózrádió? Mint a Szabad Európa?
- Nem, sokkal jobb! Ez a Rákos-patakról sugárzott, egy zsebcirkálóról, ami szintén Lakinger Béla nevét viselte. Bár korábban hívták Tüzes víznek, sőt egy darabig Gordon Dry Gin néven közlekedett. Ómennek sem rossz…
- No, elvtársak, megszavazzuk?
- Egyhangú. Akkor neki is kezdhetünk az előkészületeknek. Csak semmi kiszivárogtatás!
Utójáték a 8888-as polgári körben
Az egykori 8888-as polgári kör székhelye immár valódi Nemzeti Klub lett. A falakon Nagy-Magyarország térkép, kettős kereszt, hiszekegy. A bejáratnál két gárdista áll merev vigyázzban, nehogy valaki megzavarja a titkos összejövetelt. Az asztalon álló arany gyertyatartókból meghitt fény világítja meg a turáni arcéleket.
- Adjon az Isten!
- Szebb jövőt!
- Megvannak a hírek? Megvan a név?
- Meg, nemzetes uram! Lakinger Béla!
- La… Kicsoda?
- Az abádszalóki hős!
- Az abádszalóki hős? Milyen hős?
- Hát, azt nem lehet tudni, csak annyit, hogy ezen a jogcímen nyugdíjat vesz fel az államtól. Amúgy dolgozik mellette: kocsmája van, mint a honvédségtől egy puska elsütése nélkül nyugdíjba ment nagybátyámnak. Szóval ezt nem kellene firtatni.
- De milyen alapon hős?
- Amilyen alapon kend vitéz, nemzetes uram. Ezért inkább ezt sem kellene firtatni.
- Van valami sötét ügy a múltjában? Libák, esetleg?
- Libák nem, legfeljebb antilop. De ezt a Lakingert Bélának hívják nem Antalnak, így ezt is bajos lenne firtatni.
- Hol volt ez az ember eddig?
- Részt vett a Mikulás-szigetek gyarmatosításában.
- Ki gyarmatosította a Mikulás-szigeteket?
- Hát mi magyarok. Moldova is megírta már a ’60-as években.
- No, ez ellen az igaz magyar hős ellen már mi sem tudunk védekezni.
- Talán igen, nemzetes uram.
- Hogyan?
- Még egy helyen találtam utalást Lakinger Bélára. Az „Elnevezéseket Ajánló Kézikönyv”-ben. Itt a függelékben olyan jeles személyként említik, mint akiről bármilyen objektumot el lehet nevezni.
- Ez miért lényeges?
- Nem igazán ez a lényeges, hanem inkább az, hogy a függelékben rajta kívül még egy név szerepel.
- Igen? Kié?
- Almaváry-Babáry Rusztemé.
- Alma… Kicsoda?
- Almaváry-Babáry Rusztem. A szökőkutak hasznosításának magyar úttörője. Nevéből ítélve igaz magyar nemesi család sarja lehet. Biztos van olyan leszármazottja, akit pajzsra emelhetnénk és valódi versenytársa lehetne ennek a Lakingernek. Úgyis szükségünk van egy igaz magyar miniszterelnökre.
- Úgy legyen!
